​

Kodály Zoltán Emlékest a kanadai Oakville-ben

 

“Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.” (Kodály Zoltán)

 

 

Kodály Zoltán születésének 135. és halálának 50. évfodulójára emlékévet hirdetett a Magyar Kormány. A Kárpát-medencében és a diaszpóra magyarságának körében is számos programmal emlékeztek a világhírű zeneszerzőre, zenetudósra. Kanadában az Extra Hungariam Alapítvány és a Magyarország Barátai Alapítvány közös szervezésében valósult meg az Ontario tartományban lévő oakville-i emlékest. A helyi magyar közösség a nagyívű, színvonalas produkciókkal méltóképpen emlékezett meg Kodály Zoltánról. Berényi János közösségi diplomata jelenétével megtisztelte a rendezvényt, méltatta annak jelentőségét és tolmácsolta Szabó Stefánia torontói főkonzul üdvözletét.

 

Kanadában hosszú évtizedek óta működik a Kodály Együttes, amely 1960-ban az egykori Kodály-tanítvány, Zadubán György vezetésével férfi kórusként alakult. Később, a Kodály néptánccsoport megszervezésével egyidőben egy női kórus is létrejött. A 60-as és 70-es években a csoport Rábai Miklós koreográfus műveit adta elő. A 80-as évek folyamán Dreisziger Kálmán művészeti vezető új, izgalmas útra irányította az együttest, és a Kárpát-medence tradicionális értékei felé terelte a fiatalok figyelmét. Az együttes  különböző korosztályú gyermekcsoportokból, 18 éven felüli és haladó csoportokból áll. Több táncmester, táncoktató kereste fel az együttest Magyarországról, Erdélyből és a Felvidékről. A Kodály Együttes jelenlegi vezetőinek, Komáromy Andrásnak és Hild Erikának ezen az emlékesten is tapsolhatott a közönség, akik a táncsoport néhány tagjával hatalmas sikert arattak a felcsíki táncokkal.

​

A szervezőknek gondjuk volt arra, hogy minél változatosabb, magasszínvonalú számokkal érzékeltessék: a hagyományos magyar kultúrának sok nagykövete van a kanadai diaszpórában is: az előadások a művészeti ágak széles skáláját lefedték. A főszervező Vaski Gábor, az Extra Hungariam Alapítvány elnöke elmondta: ”Nagyon fontosnak tartjuk a magyar kulturális hagyományokat őrizni és támogatni, így az est bevétele mindig kanadai-magyar művészek támogatására szánjuk. Nagyon színvonalas estünk van, ami azt is mutatja, hogy milyen értékes tehetségek vannak a magyar művészeink között.”

 

Az egyes műsorszámokat megelőzte a Magyarország Barátai Alapítvány által összeállított, a Kodály-életműről készült film egy-egy jelenetének a vetítése. Az első előadó a tehetséges, többszörösen kitüntetett középiskolás Király Karina volt, aki Kodály- és Bartók-népdalfeldolgozásokat énekelt.

 

Az éneket muzsikaszó követte, Szigeti Máté és a hamiltoni Crickets zenekar lépett fel és adott elő Bartók Bélától 10 rövid művet. Különleges élmény volt egy olyan zenekari darabot hallgatni, ahol az előadó gyermekek nem magyarok, de hitelesen közvetítik a magyar kultúra értékeit. Szigeti Máté fuvolaművész, karmester, a zenekar vezetője így értékelte a koncertet: “Amikor magyar darabokat játszunk, azokat a gyerekek nagyon kedvelik. Játszottunk már verbunkost, Erkel palotását. Egyik karácsonyi koncertünkön például magyar karácsonyi dalokat adtunk elő. Van nehézség is a stílus betanításával, mert sokszor nem érzik a magyar ritmusokat, de idővel - hétről hétre - javulnak. Most idén nyáron egy zenei táborban vettünk részt Magyarországon, amit egy koncerttel zártunk. Nagy örömünkre a szentendrei zenekar, akikkel együtt táboroztunk, jövő nyáron Kanadába utazik és folytatjuk a munkát, ahol túlnyomórészt magyar szerzők alkotásait fogjuk bemutatni.”

 

A középiskolás Pándy-Szekeres Nóra, szavalóversenyek többszörös győztese, Csorba Győző Kodály c. versét szavalta el, Fias Attila pedig virtuóz zongorajátékkal kápráztatta el a közönséget. A fiatal tehetséges, világszerte népszerű művész egy magyar népdalválogatás mellett egyik saját szerzeményét is előadta. Az előadásról pedig így nyilatkozott: “A második darab címe Canadian-Hungarian Dance. Eredetileg egy trióval együtt játszottam, ahol dob és basszus is volt a háttérben, ezt erre az alkalomra szóló zongoradarabra írtam át. Ma volt a második alkalom, hogy előadtam közönség előtt. Nagyon izgalmas élményt jelentett, és látszólag sokan rögzítették is telefonjukon az előadást. Az új albumom ezt a művet is tartalmazza. Saját együttesemmel, az Attila Fias Trio-val lépek fel általában, ahol saját szerzeményeket adunk elő. Stílusában world jazz szerzeményeknek tekinthetjük. Az itt hallott saját darabot magyar népdalok inspirálták. Egyébként is bennem van a magyar ritmus, a magyar melódiák, hiszen magyar vagyok.”

​

A program második felében Wéber András és Angela Park hangversenyében gyönyörködhetett a közönség. A két világhírű művész először adott elő közösen magyar szerzeményeket: többek között Kodály Adagio, Észak-Amerikában először felcsendülő Hungarian Rondo c. műveit, Bartók Béla Első rapszódiáját, Lisznyai Gábor Ősz, David Popper Hungarian Rhapsody c. alkotásait. Weber Andrást a montreáli The Gazette c. lap a DEBUT verseny nyerteseként olyan jelzőkkel illette, mint “generously gifted” zenész, akinek az előadását “nicely coloured and singing tone” jellemzi. Weber Budapesten végezte zeneművészeti tanulmányait, onnan indult el világhódító útjára: volt főcsellista művész Budapesten a Vasas Szinfónikus Zenekarban, a Nemzeti Színház Kamara Zenekarában, később a mexikói Orchestra Mexicana de la Juventud-ban, a kanadai OJQ, National Chamber Orchestra Brantford Symphony-ban, a Sinfonia Toronto és a Canadian Sinfonietta Kamara zenekarokban. Az ő neve fémjelzi a Toronto Piano Trio létrehozását is. Hangversenyezett Európában, Észak-Amerikában és Koreában. Jóideje a torontói Royal Conservatory of Music és az oakvillei King’s Christian Collegiate tanára. Angela Park zongoraművészt sokéves barátság és munkakapcsolat köti össze Wéber Andrással. Mint elmondta, “nagy öröm és különleges alkalom volt résztvenni az emlékesten, hiszen korábban sosem játsztam magyar szerzőtől darabot közönség előtt. Mindazonáltal megtisztelő, hogy az emlékesten én is játszhattam.”

​

A Branyiczky Attila által irányított estet vastaps zárta, a koncert utáni fogadáson pedig szabadon beszélgethetett a közönség a művészekkel. Aki résztvett a Kodály emlékesten megbizonyosodhatott arról, hogy a magyar művészet milyen egyedi, milyen különleges a diaszpórában is. A kanadai magyar művészek, habár távol élnek az Óhazától, a magyar kreativitásra, művészeti sajátosságokra büszkék, sőt az meghatározója marad előadásmódjuknak, jellemüknek, habitusuknak.

​

Csibi Balázs, KCSP ösztöndíjas