Helicon iskola ballagás - 2024
â
A Helicon Gimnázium ballagási ünnepsége június 1-jén került megrendezésre a torontói Szent Erzsébet templomban. Az alábbi képen látható hét végzÅs diákot családjaik és barátaik ünnepelték a ballagáson. Az Extra Hungariam Alapítvány pedig ajándékokat nyújtott át számukra tanulmányi eredményeik elismeréseként és az ünnepség támogatásaként.
The Helicon high school had it’s graduation ceremonies on June 1st at St. Elizabeth Church in Toronto. Seven graduates, pictured below were celebrated by friends and family. Extra Hungariam was proud to present them with gifts honouring and supporting their accomplishments.
â
Néhány szó Pándy ÁbeltÅl, az Extra Hungariam Alapítvány igazgatójától / a few words for Abel Pandy, director of the Extra Hungariam Foundation:
â
Kedves végzÅsök, szülÅk, családtagok, és barátok!
Ma személyesen szerettem volna szólni hozzátok, diplomásokhoz, de egy korábbi elkötelezettség távol tart, így eképpen üzenek.
Az Extra Hungariam Alapítvány, amelynek képviseletében ma szólok, a kanadai magyar művészetet és kultúrát serkenti és támogatja. Adománygyűjtésen keresztül olyan klubokat, iskolákat – mint a Helikon Gimnáziumot is - és rendezvényeket tudunk támogatni, amelyek magyar kultúrát ápolnak és terjesztenek.
Az anyanyelv mindig is fontos volt számomra, mint kanadai születésű magyar számára. Édesanyám hat nyelven beszélt, és arra biztatott, hogy tanuljak franciául és latinul is. De ami a legfontosabb, szüleim nagyon szigorúan tartották azt az elvet, hogy csak magyarul beszéljenek hozzánk, és egyáltalán ne válaszoljanak, ha mi gyerekek angolul szóltunk volna hozzájuk. Édesanyám még akkor is leszidott minket, amikor a hátsó udvarban baseballoztunk és angolul kiabáltuk hogy “strikes” vagy “balls”. Ez néha az idegeinkre ment, de sok mindennel együtt amit a szüleink tettek, késÅbbi életemben rájöttem, mennyire igazuk volt és mennyire értékes volt az az elhatározásuk, hogy a lehetÅ legnagyobb mértékben megÅrizzük nyelvi és kultúrális örökségünket.
Az információtechnikai forradalom elÅtt, amikor még e-mail sem létezett, gyermekként kézzel írtunk köszönÅ lapokat a rokonoknak a karácsonyra és születésnapokra kapott ajándékokért. És persze tettük ezt magyarul. Nem kis kihívás volt ez számunkra, hiszen nem volt lehetÅségünk olyan hétvégi magyar iskolába járni, mint nektek itt most. Mi, a négy gyerek, a nappali szoba asztala körül ültünk, és segítettünk egymásnak a levelek fogalmazásában kisebb-nagyobb sikerrel. Azok a huncut magyar ékezetek voltak a legnehezebbek!
Egyszer, amikor Dél-Amerikába, Chilébe utaztam, lelkesen tekintettem annak elébe, hogy az általam már akkor ismert négy nyelv segítségével majd gyorsan megtanuljak spanyolul. Sajnos a magyar nyelv az egyedisége miatt nem sokat segített! Az angol, a francia és a latin sokat segített, így gyorsan felszedtem a társalgási spanyolt. De elmodhatom, hogy a Magyar nyelv elsÅként való elsajátítása alapos agytréninget adott a késÅbbi nyelvtanuláshoz.
Magyarországra csak nemrégiben utaztunk elÅször mint egy család. Én több mint 50 éve nem jártam ott. Alig vártam, hogy elutazzunk Erdélybe is, hogy megmutassam a négy gyermekemnek honnan származnak a nagyszüleik. Megható volt, hogy alig várták, hogy használhassák a magyart mint anyanyelvüket a csodálatos utazás során. Igen, nyelvÅrmester voltam náluk, akárcsak az édesanyám annak idején velünk. A történelem ismétli önmagát! Az utazás jól sikerült és volt néhány vicces pillanat. Például, az egyik boltban mikor mi a szokásos „titkos” magyar nyelvünkön beszéltük - mint ahogy azt itt Torontóban szoktuk – hogy senki ne értse mit mondunk, egy pillanatra megfeledkezve arról, hogy ott mindenki értette amit egymásnak mondtunk. Az egyik gyermekemet pedig annyira meghatotta az odautazás, hogy úgy döntött, magyar állampolgárságot kér, nem csak azért, hogy újra kapcsolatot létesítsen unokatestvéreivel és nagyszülei hazájával, hanem azért is, hogy Magyarországon vagy az Európai Unióban bárhol dolgozhasson.
Összegzésképpen, azt szeretném mondani, hogy nincs olyan hogy valaki túl sok nyelvet tud. Az agy csodálatosan alkalmazkodik a rá bízott tömérdek információ és tudás befogadásához és továbbfejlesztéséhez. De ami számotokra a legfontosabb az az, hogy a magyar nyelv elsajátítása és a magyar kultúra és történelm tanulása nem csupán egy gyakorlat az agyadnak, hanem egy örök kapcsolat építése a lelkedhez és a gyökereidhez.
Gratulálok mindegyikÅtöknek ballagásotok ezen jeles napján, és ez alkalomból, ahogy a korábban említett rokonaim tették annak idején velünk gyerekekkel, most én adjak nektek néhány apró ajándékot. Remélem, szeretettel fogadjátok. Élvezzétek az elÅttetek álló életutat és legyetek mindig büszkék arra akik vagyok és akikké érni fogtok.
â
â
Dear graduates, parents, family and friends,
I wanted to address you graduates in person today, but a previous commitment has kept me away.
Extra Hungariam is a foundation I represent today, that nourishes and supports Hungarian arts and culture in Canada. Through fundraising, it is able to support clubs, schools and events that, like your school here, is able to offer these programmes.
Language has always been important to me, a Canadian born Hungarian. My mother spoke six languages, and encouraged me to study French as well as Latin. But most importantly, both of my parents were very strict about only speaking to us only in Hungarian, and not responding at all, if we spoke English to them. She even scolded us when we played baseball in the backyard, and called strikes and balls in English. That was sometimes frustrating, and like many things our parents did, I realized later in life the value of their determination to ensure we maintain as much as possible our heritage.
Back in the days before emails, we had to write thank you cards for gifts we received as children at Christmas and birthdays from relatives. And of course, they had to be written in Hungarian. It was a challenge for us, as we didn’t have the opportunity to attend a weekend Hungarian school like you do in our small home town. But we all sat around the living room table, and we four kids helped each other with the struggle to compose these letters, for better or worse. Those accents were the toughest.
Once when I travelled to Chile in South America, I got excited about using the four languages that I knew to quickly try be conversant in Spanish. Unfortunately, due to its uniqueness, Hungarian didn’t help me much here! (although the English, French and Latin did a lot, and I quickly picked up conversational Spanish). But it was the training of my brain, with first Hungarian, that enabled me to absorb these additional languages.
Recently, we as a family travelled to Hungary for the first time. I had not visited for over 50 years and was looking forward to showing my 4 kids where their grandparents came from in Erdely. And they were looking forward to using their Hungarian (yes, I was a language Sergeant with them, just like my mother). The trip went well and there were a few light moments. For example, when we were shopping, we would break into speaking our “secret” Hungarian code language, such as we did here in Toronto, not realizing at first that Hungarians speak Hungarian! And one of my children was so moved by her trip there, that she has decided to apply for Hungarian citizenship, not just to reconnect with her cousins and to her grandparent’s homeland, but to possibly have the freedom of working anywhere in the European Union.
In summary, I want to say that you can’t know too many languages. The brain is plastic and can absorb and learn a vast warehouse of information. But most importantly, learning Hungarian, its culture and history, is not just an exercise for your brain, it is a connection with your soul to your roots.
Congratulations to all, and like the relative at Christmas that I spoke about earlier, I bring you small gifts that I hope you all appreciate. Enjoy the journey of life that you go through, and always be proud of who you are, and will become.